Magamban beszélek 2.0: Augusztus 18, kedd - 3. blogszülinap! | Blogger élet: elképzelés vs valóság, avagy mit jelent számomra bloggernek lenni? /148

Sziasztok!

JUHÉÉÉÉÉÉ!! Ma ünnepli a harmadik születésnapját a Magamban beszélek blog! Isten éltesse sokáig az oldalt! Ennek örömére nem hoztam semmilyen nyereményjátékot, mert ilyen soha nem is volt a blogon és ez most sem fog változni semmit. Pár szót viszont mindenképp szeretnék szólni, amivel felvezetem a mai bejegyzést.

Tudom, ezt rendszeresen elsütöm itt, viszont tény, hogy franc se gondolta volna, hogy az, hogy három évvel ezelőtt, 2017. augusztus 18-án olyan szintű unalomba süllyedtem, hogy hosszú évek után újraaktiváltam a Blogger-fiókomat, idáig fajul majd. Hiszen a nyári unalomban elég sok ember fog bele blogírásba vagy ilyesmibe, aztán elkezdi hanyagolni az egész dolgot és a végén semmi sem lesz belőle. Őszintén szólva azt hittem, hogy az én blogom is így fogja végezni, mert minden különösebb elképzelés nélkül vágtam bele az egészbe. Ez a filozófia a mai napig látszik az oldalon XD Mindenesetre ehhez képest igazán szép utat jártam be, azt kell, hogy mondjam, és nagyon örülök neki, mert nagyon sok minden köt már a blogomhoz: kiönthettem rajta a szívemet, ha akartam, néha még tanácsokat is kaptam Tőletek, amikért nagyon hálás vagyok, sok új dolgot tanultam, új embereket ismerhettem meg és segített kicsit nyitnom a külvilág felé. Egy szó, mint száz: nagyon hálás vagyok a múltbeli énemnek, amiért elindította a Magamban beszéleket.

Ennek örömére ma egy olyasmi bejegyzéssel érkeztem, mint amikor Tumblr-képeket alkotok újra, csak egy kicsit másképpen. Mivel ez a bejegyzés a blogszülinap alkalmából készült, úgy gondoltam, illene kicsit a blogról és a blogolásról szólnia, ezért aztán ma azt veszem sorra, hogy milyennek képzelik az emberek a blogger létet, és hogy milyen ez a valóságban - vagyis nálam. Jó szórakozást hozzá!

Először is tisztázzuk, hogy mi is a blogger?

Blogger (főnév): olyan személy, aki rendszeresen ír tartalmat egy blogra.

Miközben kerestem az anyagot ehhez a bejegyzéshez, elég sok olyan képbe futottam, ahol vloggereket mutattak. Valamiért manapság a két fogalom mintha már egybefonódott volna, minden internetes tartalomgyártót bloggernek neveznek, pedig a fentiek alapján is látható, hogy a blogger ír. Na mindegy, ezen igazából csak fennakadtam kicsit. Az az egy biztos, hogy van, aki írásban, és van, aki szóban nyilvánul meg könnyebben, és nincsen ezzel szerintem semmi baj. Én például képtelen lennék egy kamera előtt, vagy akár kamera nélkül, csak hangban megnyilvánulni előttetek, sokkal könnyebben rizsázok, ha írhatok.

Szóval, hogyan is létezik a blogger alapjáraton az emberek fejében? Mindenről kialakítunk egy ideális képet a fejünkben, ez nyilván a bloggerekkel sincs másképp. Ez a kép valahogy így néz ki:

Ugye, hogy ugye? A blogger az a tipikus, laptopra vagy telefonra meredő, ezerrel vigyorgó, mindig motivált és inspirált, kreatív, okos, ügyes, többnyire lány, rendezett környezettel, teljesen meg van benne borulva a csí meg a zen, virágok, tisztaság és boldogság hepinessz mindenhol körülötte. Tegyük a szívünkre a kezünket, bloggertársaim, azért ez a legritkább esetekben van csak így. Akinek persze ez sikerül, annak respect, nekem nem szokott összejönni. Nálam a blogolás valahogy így szokott kinézni:

Csak nem mindig ilyen zsíros a hajam, mint ezen a különleges napon. Ehhez még képzeljétek hozzá, hogy (mint jelen állapotomban is) órák hosszan bömböltetem a zenéimet és már minden szomszéd idegeit szétcsaptam vele.

És hogy megint témánál legyünk, ott van ez a megborult csí, zen, aka a REND témája. Ami nálam inkább rendetlenség. Nyilván, amikor Tumblr-re és Instára mennek a blogolós képek, akkor az valahogy így néz ki:

Ezért senkit nem hibáztatok, mert én is így csinálom, és szerintem mindannyian így csináljuk, hiszen ha szeretnél egy normális feedet, akkor nem fogod az asztalodon található irgalmatlan disznóólat kilökni az Instagramra, hogy szasztok éppen blogolok, igen, az a narancs két hete rohad az asztalomon ja meg a poharakat is ki kéne vinnem, hm, ez a szendvics vajon jó még? Ja, kicsit összekentem amúgy festékkel a laptopot de az belefér, ó, ezt a könyvet már három hete olvastam, el kéne tenni innen... stb. Olyankor mindent elpakolunk, egy hónap után felhúzzuk a redőnyt is, hogy ne látsszon, hogy egy sötét lyukba tespedünk már mióta, még be is illatosítunk, igaz, a képen az nem látszik, de legalább a vibe meglegyen... Egyszóval eltávolítjuk azt, ami jelenleg nálam van:

A legnépszerűbb képek, amiket blogger címszóval találtam, mind a fentebb már említett sztereotípiát, a mosolygós csajszit elevenítik meg, vagy asztalnál, vagy ágyon, esetleg valami extrémebb helyszínen ülve. Bevallom, én a képek közül elég kevéssel értettem egyet. Akár hiszitek, akár nem, ezt a bejegyzést sem vigyorogva írom egy rét közepén, bármennyire is szeretném, hogy így legyen.

Ha csak egy ilyen "egyszerűbb" képet is nézünk: ezt a pozíciót részemről képtelenség a végtelenségig tartani, ez csak fun fact. De egyébként is, az ágyon blogolás is nálam eleve csak akkor működőképes, ha fekszem, és akkor sem sokáig. Mindenesetre bemutatnám a leg-tumblr-re illőbb képet, amit ma délelőtt sikerült összehoznom:

Maradjunk annyiban, hogy ha blogolok, az időm hetven százaléka valami hasonló plafontaposó mutatvánnyal szokott elmenni XD

Ééééés zárásként még egyszer felemlegetném az emberek fejében létező blogger egyik legjellemzőbb tulajdonságát, a folyton inspirált állapotban létet és a kreativitást, és feltenném a kérdést: Ti mit csináltok, ha semmi inspirációtok vagy motivációtok nincs? Várom az ötleteket, mert nekem ez ennyiben kimerült:

Így várom, hogy megszálljon a holy spirit.

Hát, köszönöm szépen, hogy végigolvastátok ezt a kissé kettyós bejegyzést. Igazából nem volt ma ezzel különösebb célom, csak mindenképp szerettem volna valami blogos témát posztolni így a harmadik blogszülinap alkalmából. Remélem, azért tetszett nektek :) Hamarosan találkozunk, addig is

legyetek jók!