Hellósztok, sziasztok, kiskezit csókolom!
A szituáció a következő: elérkeztünk augusztus utolsó hetéhez. Ami számomra még nem nagy tragédia, mivel nekem egy héttel később kezdődik az egyetem, viszont gondolom a többség jövő héten visszatér az iskolapadba, és újra beindulnak a fárasztó hétköznapok. Őszintén szólva elég irigy vagyok azokra, akik még visszatérhetnek az iskolájukba. Lehet, hogy ti nem így érzitek, mert ott vannak az idegesítő osztálytársak, a szigorú tanárok, az ijesztő diri, az unalmas órák meg miegymás, de én bármit megadnék azért, ha nem az utolsó évem utolsó hónapjait kellett volna karanténban töltenem. Természetesen nagyon várom az egyetemet és a koleszos életet. Nyugi, a gépem jön velem, úgyhogy időnként továbbra is számíthattok update-ekre a cseppet sem izgalmas életemet tekintve.
Na de. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ne legyünk szanaszét mert találtam egy klassz kis Back To School aka Vissza A Suliba Tag-et ezen az oldalon, és nagyon megtetszettek a kérdések, úgyhogy arra gondoltam, miért is ne tölthetném ki én is, hogy nosztalgiázzak kicsit. Aki szeretné, töltse ki bátran, szerintem kezdjünk is bele!
A kérdéseket angolról fordítom, szóval ha valami hülyén jön ki, előre is elnézést kérek!
1.) Első tanítási napi szorongás?
Hát ez a szituációtól függ. Nyilván minden évben izgulok az első nap előtt, persze sokkal jobban, ha új suliba megyek, így például emlékszem, az első gimis napom előtt szerintem egy hétig nem aludtam rendesen, rettentően izgatott voltam, hiszen általánosban az egész osztályom utált, ezért nagyon vártam a gimit, és persze féltem is: mi van, ha nem fogadnak be? Szerencsére minden jól sült el, de egyébként is minden évben nagyon izgulok az első napon. Ilyenkor általában betolok egy adag magnéziumot és igyekszem levezetni a stresszt valahogy.
2.) Aludtál már el tanórán valaha?
Ó, hogyne, nem is egyszer. Emiatt is stresszeltem nagyon azon, hogy hogyan fogok történelemből leérettségizni, mert bár nagyon jó fej töritanárom volt, magát a történelmet gyűlölöm, rettentően unalmas az egész, és szerintem minden egyes töriórát végigaludtam ötödik osztály óta. Ezen kívül még talán kilencedikben volt, hogy kémián is elaludtam, mire a kémiatanárnő az orrom alá dugott egy klórral teli üvegcsét. Utána, bármennyire is utáltam a tárgyat, mindig igyekeztem ébren maradni, mert eléggé orrfacsaró élmény volt.
3.) Meséld el a legkínosabb pillanatod a suliban!
Annyi sok ilyen volt, hogy nem is tudom eldönteni, melyiket mondjam. Szerintem a legkínosabb dolog, ami megesett velem, az volt, amikor tizedikben a portaszolgálatom alatt rácsuktam a kaput a büfékocsira. Ezt nem is írom le újra, mivel már volt belőle anno bejegyzés, úgyhogy inkább onnan idézem:
"Valamikor a délelőtt folyamán bekopogott hozzám [a portára] egy férfi, és arra kért, hogy nyissam ki a hátsó kaput. Kezdésnek egy gyors kétségbeeséssel indítottam, elvégre eddig egyszer sem kérték, hogy nyissam ki a kaput. A csávó az idegállapotomra abszolút fittyet hányva közölte, hogy a büfébe hozta az árut, majd kiment, hogy beálljon a kocsival. Hát én el is mentem és kinyitottam a kaput a távkapcsolóval. Már ez sem ment zökkenőmentesen, ugyanis az Istennek nem akart kinyílni az a szar. Szerencsére az egyik karbantartó észrevette, hogy ott szerencsétlenkedem, így gyorsan megmutatta, hogy pontosan melyikkel nyitom ki. Az autót még nem láttam a kapun túl, de gondoltam, biztos mindjárt jön, így dolgom végeztével visszatértem a portára, ahová közben a kolléga [a portás] is megérkezett.
Néhány perccel később éktelen vinnyogásra kaptam fel a fejem. A portán levő csengő szólt, és a biztonsági kameráról egész közelről csodálhattam meg a büfét-akarom-utántölteni férfi arcát, akinek az erei már erősen kezdtek kidagadni a homlokán és látszott rajta, hogy az idegbaj kerülgeti. Igen, az történt, amire gondoltok: a kapu automata, így nem sokkal azután, hogy kinyitottam, magától visszacsukódott. A Portás kinyitotta ismét, én pedig igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam.
A következő tanóra alatt belépett a portára a büfésnő. Sajnos a kolléga pont valakivel beszélt, így a büfés engem kért meg, hogy nyissam ki a kocsinak a kaput. Fújtam egyet, hogy akkor lássuk, és kimentem kaput nyitni. Igen ám, de szerintem a kapu a büfét-akarom-utántölteni csávóhoz hasonlóan egy életre megutált engem, ugyanis kezdésnek félig kinyílt, majd úgy döntött, hogy tovább nem megy. Pont ekkor ért oda a büféskocsi, a kapu pedig lassan elkezdett visszacsukódni. A csávó dudált és valószínűleg kegyetlenül káromkodott, de én nem tudtam mit kezdeni a kapuval. Visszarohantam a portára és megkértem a Portást, hogy segítsen már kinyitni, mert ez nekem nem megy."
4.) Benne vagy / voltál valamilyen klubban vagy sportcsapatban?
Egyelőre nem vagyok benn semmiben, mivel még nem kezdtem el karrieremet az új sulimban. Általánosban és gimiben is rajzszakkörös voltam, illetve általánosban egy évig jártam agyagozni is, de ezeken kívül szerintem semmi egyéb délutáni elfoglaltságban nem vettem különösebben részt.
5.) Hányadikba szerettél a legjobban járni?
Hú, ez nagyon nehéz kérdés, mert szerintem minden évfolyam tartogatott valami érdekeset számomra, úgyhogy nem nagyon tudnék választani. Egyértelműen a gimis éveim voltak a legszebbek, de néhány dologra általánosból is szívesen emlékszem vissza. Például...
... első osztályban az a sok új dolog, és hogy végre iskolás lehetek, és a sok kedves tanítónéni.
... másodikban, hogy a húgom is iskolás lett és a mellettünk levő terem volt az övé.
... harmadikban, amikor jött egy lány az osztályunkba, akivel akkor még nem is sejtettük, hogy előtte fogok megnyílni először, és hogy 12. osztályig egymás idegeit tapossuk majd (szigorúan a jó értelemben).
... negyedikben, hogy végre NAGY lehettem a kicsik között.
... ötödikben az új osztályterem, új osztályfőnök és a felsősök kicsit szabadabb világa.
... hatodikban az, hogy közelebb álltunk egymáshoz a barátaimmal, mint valaha.
... hetedikben, hogy végre lett egy igazi legeslegjobb barátom.
... nyolcadikban a változás izgalma.
... kilencedikben egy új iskola, új barátok, és persze egy új és sokkal nyitottabb Poszáta.
... tizedikben a vizsgadrukk, ami akkor kegyetlennek tűnt, de visszagondolva nagyon jó tapasztalat volt.
... tizenegyedikben a diákdiri választás és az, hogy elköltöztünk.
... tizenkettedikben pedig az utolsó közös év szépségei.
Azt hiszem, tényleg képtelen lennék választani :)
6.) Kellett valaha egyenruhát viselned?
 |
Hopppsz egy random Park Jimin hogy folyathassam a nyálam *-*
Rengeteg BTS-es egyenruhás gifet találtam, ezúton is köszönöm ennek a tagnek LOL |
Iskolai egyenruhát nem, de a mi sulinkban ünnepségeken a lányoknak matrózblúzban és szoknyában kell megjelenniük. Mindenki irigy ránk, akinek nem kell, mert mindenki szerint rohadt jól néz ki, de hadd oszlassam el itt az ilyen gondolatokat: nagyon-nagyon vastag, zsákszerű anyagból van maga a blúz, ráadásul azt a sok dolgot, azt a csíkos palástot vagy mi az isten az, meg a kézre való dolgokat minden egyes alkalommal egyenként kell rágombolni, úgyhogy az ünnepségek reggelein mindig fél órával korábban kellett kelnünk, hogy fel tudjunk rendesen öltözni. Gyűlöltük.
7.) Ki volt a kedvenc tanárod?
Sok kedvenc tanárom volt, de szerintem a gimis matektanáromat mondanám. Egy nagyon-nagyon aranyos nő, mindenkit csillagomnak szólított, nagyon szeretett minket és mi is őt, és nagyon jól tanított. Mondjuk egész életemben nagyon jó matektanáraim voltak, valószínűleg ezért is lettem ennyire reál beállítottságú. Ha nem lenne ez a nagy rajzmániám, egész biztosan valami matekos szakra mentem volna tovább egyetemre.
8.) A legkevésbé kedvelt tanárod?
A biosztanárom. Bár mindig osztottam itt a blogon, hogy a magyartanáromtól félek a legjobban, még soha egy tanárt sem utáltam úgy, mint a biosztanáromat. Ő ilyen mosolygó halál típus volt, tehát mindig olyan kedves mosollyal az arcán tudott mindenkit kiosztani és megalázni az óráin és ezt olyan álságosan tette, hogy egyszerűen még a legnagyobb talpnyalói is úgy gondolták, hogy túllő a célon. Kegyetlen egy nő volt, hála istennek, hogy ennyi volt a bioszos pályafutásom. Egyébként ez a tárgy ugyanolyan bizonyos értelemben, mint a matek: általánosban se bírtam a biosztanáromat, valószínűleg miattuk is gyűlölöm ennyire a tárgyat.
9.) Mi a legrosszabb dolog, amit valaha tettél a suliban?
Soha nem voltam egy rossz gyerek, úgyhogy bármennyire is gondolkodom, nem jut eszembe olyan dolog, ami kifejezetten rossz lett volna és bajba kerültem volna miatta. Talán a legdurvább dolog, ami előfordult velem, hogy kilencedikben az egyik lánnyal lyukasórában kilógtunk a suli előtti parkba, mert ő el akart szívni egy cigit, én pedig kimentem vele, és visszafelé menet majdnem lebuktunk, mert Ofő pont szembejött a folyosón, úgyhogy gyorsan lesprinteltünk az alagsorba. Nem is értem, miért lógtam akkoriban azzal a lánnyal, mert később sem lettünk közelebbi barátok.
10.) Volt kocsid?
Nem, nem volt és nincs is, a jogsit sem csináltam meg, mert sosem járok sehová, ha meg mégis, akkor oda el tudok menni biciklivel. Az egyetemre meg úgyis vonattal fogok ingázni.
11.) Tartod a sulis barátaiddal a kapcsolatot?
Igen, a gimiből Pével meg Bambival még mindig beszélünk és lógunk is időnként, valamint Hópihével is találkoztam egyszer-kétszer a nyáron. Ami a legérdekesebb, hogy a legeslegjobb barátnőmmel, Frufruval az óvoda óta ismerjük egymást, ahová egymás melletti csoportba jártunk. Ezután általánosban osztálytársak lettünk, majd a gimiben szétsodort minket a szél, és most láss csodát, egy egyetemre megyünk. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy így megmarad a barátságunk, mivel általánosban vele és Malackával ilyen "baráti háromszögben" voltunk, ahol általában valaki mindig alulmarad, így nem hittem volna, hogy ez a kapcsolat majd így megmarad és megerősödik. Hála az égnek, tévedtem.
12.) Ha tehetnéd, min változtatnál a sulis élményeidben?
Ha újracsinálhatnám, nem hagynám, hogy kiskoromban tönkretegyenek. Az, hogy az óvodában hagytam magam szétroncsolni az óvónők és a csoporttársak által, kihatott az azt követő nyolc évemre, ami így rengeteg elfecsérelt idő volt. Ha tehetném, sokkal nyitottabb lennék a külvilág felé. Bizonyos sebek a mai napig nem gyógyultak be teljesen.
Ennyi lett volna ez a tag, köszönöm szépen azoknak, akik végigolvasták. Ha szeretnétek, töltsétek ki ti is nyugodtan :)
Kitartást mindenkinek az elkövetkezendőkben, majd a koleszból jelentkezem!
Legyetek jók!
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése